Közvetett módszerekkel viszont megbecsülhető, amennyiben anyagkorong veszi körül az égitestet. Ez akkor alakulhat ki, ha a szupernóva-robbanás kettős rendszerben történt, azaz a fekete lyuk körül kering egy másik csillag is, amelynek anyagát erős gravitációs erejével elszívhatja. Az anyagbefogási korong mérete és hőmérséklet-eloszlása függ a központi égitest forgási sebességétől, ugyanis a forgó fekete lyuk magával vonszolja a környező téridőt, ezzel pedig felgyorsítja az ott levő anyagot. Emiatt a gázanyag jóval közelebb kerülhet a fekete lyukhoz a belezuhanás veszélye nélkül, mint álló fekete lyuk esetén, így sokkal magasabb hőmérsékletet elérve is még észlelhető marad számunkra. Jeffrey McClintock (Harvard-Smithsonian Center for Astrophyics) és munkatársai ezt az elvet követve meghatározták a GRS 1915+105 jelű, a Földtől mintegy 36 ezer fényévnyire található fekete lyuk forgási sebességét. A kutatók az áramló gáz hőmérsékletét a NASA Rossi X-Ray Timing Explorer (RXTE) nevű űrbéli röntgen-obszervatóriumával becsülték meg.Az eredmények szerint a fekete lyuk közel 1000 fordulat/másodperc szögsebességgel pörög, ami az Univerzumban eddig megfigyelt legsebesebb forgást jelenti. Ez az érték az elméletileg lehetséges maximális forgási sebességnek 98%-a (az ettől gyorsabban forgó objektumok nem omlanak össze fekete lyukká). A szélsőséges eredményt ugyanakkkor megkérdőjelezi Matthew Middleton (University of Durham) és csoportja, akik szerint az anyagkorongban száguldó elektronokon szóródó röntgensugárzás látszólag magasabb hőmérsékletet eredményez, mint amennyi ténylegesen uralkodik a korongban, így a számított forgási sebesség is nagyobb, mint valójában. Az adatok pontos értelmezésében létező bizonytalanságok mellett abban mindenki egyetért, hogy a fekete lyukak forgása az űrbéli röntgen- és gammatávcsövekkel egyértelműen kimutatható. McClintock és csoportja a következő két évben féltucatnyi fekete lyukra tervez hasonló méréseket végezni, amelyek eredményeként a természetben előforduló legnagyobb robbanások, a gammakitörések eredetét szeretnék jobban megérteni. Az ezekre vonatkozó modellek egy részében a szupernóva-robbanás közben keletkező irányított gázkilövellésekre, azaz jetekre van szükség, amit a robbanás során kialakuló, gyorsan forgó fekete lyuk és a körülötte örvénylő gázfelhő kölcsönhatásával lehet legkönnyebben megmagyarázni.