A képek az óriásbolygó térségében töltött négy év leghosszabb okkultációja során készültek. Ilyenkor a Nap pontosan a bolygó mögé kerül, amivel a szonda számára megvilágítja a gyűrűket, így azokon egyébként kivehetetlen részletek is jól láthatóvá válnak. Egy-egy ilyen együttállás általában csak egy órán át tart, ám a Cassini most 12 órára merült a bolygó árnyékába.A leheletvékony új gyűrű a legfényesebb belső, valamint a külső, G és E jelű gyűrűk között helyezkedik el. Helyzete egybeesik két hold, a Janus és az Epimetheus pályájával, ezért a kutatók úgy vélik, hogy a gyűrűt a meteorit-ütközések miatt a holdak felszínéről kidobott anyag hozhatta létre. A jó megfigyelési körülmények lehetővé tették, hogy az E gyűrű szerkezetét is részletesen megvizsgálhassa a szonda, és ott újabb küllőket fedezett fel. A küllők olyan, a gyűrűkre merőleges képződmények, melyek merev testként látszanak keringeni a gyűrűkkel együtt és valószínűleg a bolygó mágneses tere alakította ki őket. Az E gyűrű parányi jégkristályok milliárdjaiból áll, és – a feltételezések szerint – az Enceladus hold gejzíreiből kipöfékelő anyag hozta létre.