z M27 jelzésű planetáris ködöt a 18. század híres üstökösvadásza, Charles Messier fedezte fel 1764 júliusában, üstököskeresés közben. Így írt erről a felfedező: "Jól látszik a 3 és fél lábas távcsővel... Ovális megjelenésű, nem tartalmaz csillagot. Átmérője 4 ívperc..." Elsőként William Herschel alkalmazta a "planetáris köd" megnevezést (1784-85 táján), a halvány, kis látszó átmérőjű, kékes-zöldes színárnyalatot mutató kompakt ködösségekre, melyek távcsöves látványa erősen emlékeztetett a frissen felfedezett Uránusz bolygóra. Ami a látszó méretet illeti, a Súlyzó-köd a legnagyobb méretű planetáris ködök közé tartozik: 8x5 ívperces; látszó fényessége 7,6 magnitúdó, távolsága 1200 fényév. A planetáris ködök Nap típusú csillagok külső rétegeiből alakulnak ki, melyeket a nukleáris "tüzelőanyagát" elfogyasztó csillagmag fúj le magáról. A lassan táguló gázhéjat a haldokló csillag ultraibolya sugárzása gerjeszti fénylésre.